Kicsit talán távolabbról kezdem a témát – egy történetet osztok meg veled. A történet a férjem története.

Szerető család vette körül, első gyermek volt, és rengeteg figyelmet kapott. A szülei mellett a nagymama és a keresztszülei is velük laktak amikor kisebb volt. Lényegében 5 felnőtt jutott rá.

Egyszer csak 3 éves lett, és oviba került. Az első nap után izgatottan kérdezgették, milyen volt az ovi, amire ő csak azt válaszolta, hogy “Hangosak a gyerekek.”

Majd a szülei furcsa változásokat vettek észre rajta…

Hívták fürdeni, de nem ment, csak játszott tovább. Szóltak neki valamiért, de nem válaszolt. Ovi után leginkább magában szeretett játszani.

Gondolkodtak rajta, mi lehet ezzel a gyerekkel? Szelektív hallás? Már nem vagyunk elég jó játszótársak?

Aztán végülis nem tudom, miben maradtak a szülei ezzel kapcsolatban, de a lényeg, hogy ez így fennmaradt a családi kalendárumban, mint érdekes történet.

És milyen felnőtt lett a férjem?

Kapcsolatunk elején sok veszekedésünk volt abból, hogy elkezdtem mesélni neki valamit, majd egyszer csak felállt, és kiment a szobából.

Úgy éreztem, nem figyel rám, nem érdekli, amit megosztok vele.

Amikor a szenzoros feldolgozásról tanultam, akkor állt össze a kép.

A férjem a hallás útján érkező ingereket másképp dolgozza fel.

Egyszerűen hamarabb telítődik ezekkel az ingerekkel, és kikapcsol.

Amikor telítődünk egy-egy ingerrel, akkor háromféleképpen reagálhatunk, erről EBBEN a posztban olvashatsz.

A férjem kiskorában halottnak tettette magát, aztán felnőttként menekülőre fogta. A lényeg mindkét esetben az volt, hogy elkerülje a további hangok útján őt érő ingereket!

Lehet, hogy a te gyermeked harcolni kezd, ha sok volt neki az oviban őt ért zaj, vagy a tévében látott rajzfilm – és sírással, kiabálással, tárgyak dobálásával jelzi, hogy az idegrendszere telítődött. 

Természetesen a fenti példák ugyanígy jelen lehetnek a többi érzékszervünket érintően is, nem csupán a hallás területén. 

Azzal, hogy ezt az információt tudom a férjemről, teljesen átértékelődött a korábbi konfliktusunk is.  Ma már tudom, hogy nem arról van szó, hogy nem érdekli őt, amit mondok, hanem telítődik. Nem véletlen, hogy több fióknyi levelet írt nekem – ő szívesebben kommunikál írásban.

Így van ez a gyerekeinkkel is!

Nagyon hasznos, ha feltérképezzük a szenzoros igényeiket, hiszen ezek így vagy úgy, de mindannyiunk viselkedését meghatározzák!

Az Én másképp érzem! szenzoros program során részletesen feltérképezzük a nyolc legfontosabb érzékelési csatorna működését. Egy teljes hetet foglalkozunk azzal, hogy különböző érzékelési csatornák feldolgozási folyamatait megismerjük, és a hozzájuk tartozó viselkedést megértjük.

Pontosan fogod tudni, hogy mit miért tesz, vagy éppen nem tesz a gyermeked!

Mi mindent nyersz ezzel?

Rengeteg családi konfliktust megelőzhetsz!

A feldolgozás módját gyerekeknél még sokkal könnyebb megváltoztatni, így ha a mindennapokat súlyosabban érintő problémái vannak a gyermekednek, jó eséllyel tudod azokat korrigálni.

A program során megtanulod azt is, hogyan tudod hatékonyan kezelni ezeket a problémákat, még mielőtt súlyosabb következményekkel kellene szembesülnöd.

Szívem szerint mindenkinek ajánlanám az Én másképp érzem online programot, hiszen segít abban, hogy megismerjük azokat a mozgatórugókat, melyek a viselkedésünket meghatározzák.

Ha azonban tanulási zavarban szenved a gyermeked, sajnos sokkal nagyobb az esélye, hogy a szenzoros feldolgozás folyamata is érintett.

Így ezeknek a gyermekeknek sokkal nagyobb szükségük van a segítségre!

Ez érdekel, megnézem!

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Az adatvédelmi tájékoztató ide kattintva érhető el.

Bezárás