fbpx
Kérdésed van? Írj nekünk!   hello@skillo.hu    +36 30 200 1000

Walter Bradford Cannon az állatvilágban figyelte meg, hogy ha az állatokat veszély fenyegeti, akkor három reakció közül választanak:

  • támadásba lendülnek

  • elfutnak

  • lefagynak, halottnak tettetik magukat

Lényegében a szimpatikus idegrendszerük általános aktivizálásával reagálnak, mely a fenti három reakció közül az egyiket jelenti. Ilyenkor kikapcsol minden más működés, és csak egyetlen dologra fókuszál az idegrendszer: életben maradni.

Selye János volt, aki először leírta, hogy ez a három reakció az embereknél is így működik.

Testünk beépített riasztórendszere az agyban található. Az amygdala a limbikus rendszer része, amely arra szolgál, hogy felismerje a veszélyhelyzeteket, és felkészítse a testünket arra, hogy megfelelően reagáljon ezekre.

Ha megfelelően működik, csak akkor küldi a jeleket, ha valós veszély áll fenn.

Néhány gyerek esetében a jelek feldolgozása másképp működik, és az amygdala hamis riasztásokat küld.

Ezek a hamis riasztások akár naponta többször is előidézhetik a “Harcolj, fuss vagy tettesd, hogy halott vagy!” reakciókat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az agyunk azt gondolja, hogy ezekben a válsághelyzetekben az olyan magasabb működési feladatokra, mint például a logika és a tervezés, ezekben a válsághelyzetekben nincs szükség – így ezeket nemes egyszerűséggel kikapcsolja.

Ez egy fantasztikusan jó döntés az agyunk részéről, ha valóban halálos veszélyben vagyunk, mert olyankor minden energiára szükségünk van a meneküléshez.

 

De egyáltalán nem jó, ha olyan hétköznapi események váltják ki, mint a porszívó hangja, vagy éppen a vanília illata.

Szülőként gyakran nem értjük meg ezeket a reakciókat.

Nem is gondolunk arra, hogy gyermekeink viselkedése mögött ilyen biológiai okokat keressünk.

Pedig a Harcolj, fuss vagy tettesd, hogy halott vagy! stratégia gyerekeink viselkedésében pontosan megjelenik.

Amikor gyermekünk harcol, olyankor

  • rúg,
  • sikít,
  • hangosan sír,
  • eltol magától,
  • dobál mindent, amit csak ér,
  • levegő után kapkod.

Amikor gyermekünk menekülőre fogja, olyankor

  • a gyors szemmozgások jellemzőek,
  • izgága lesz: ugrálni kezd, ficánkol, vagy éppen szaladgál cél nélkül,
  • matat a kezével,
  • hangokat ad ki: brümmög, csettint a nyelvével, stb.

Amikor gyermekünk lefagy, “halottnak tetteti magát”, akkor

  • mozdulatlanná válik,
  • álmodozik,
  • nyafogni kezd,
  • zsibbadni kezdenek a végtagjai.

Bevallom, a legjobban azon csodálkoztam el, amikor a „nyafogásról” mint lehetséges válasz reakciórót olvastam.   

Ha azonban jobban belegondolunk, a nyafogás valóban hatékony taktika lehet, hiszen ha gyermekünk megtanulja alkalmazni, akkor elmenekülhet egy kellemetlen élmény elől.

Hogyan segíthetsz a gyermekednek?

Talán minden szülő azzal próbálkozik első lépésben, hogy megpróbálja megnyugtatni a gyermekét.

Azonban a gyermekünk agya ezekben a pillanatokban teljesen kikapcsol és csak az életben maradásra koncentrál. Ilyenkor teljesen felesleges azt suttognunk a fülébe, hogy “nyugodj meg!”

A másik ösztönös reakciónk, az ölelés sem fog feltétlenül működni.

De emlékezzünk, mi is a cél ilyenkor?

A túlélés!

És mi az, amit nem kapcsol ki az agyunk ebben a helyzetben?

Igen, a légzést!

A legjobb és a legtöbb, amit ilyenkor megtehetsz, hogy jó mélyeket lélegzel! És egyszerűen erre kéred a gyermekedet is!

Kicsit később a testközépvonalat átlépő gyakorlatok is jól jönnek majd, mert ezek közös munkára ösztönzik az agy jobb és bal agyféltekéjét, és így gyorsabban bekapcsolnak az agy felsőbbrendű funkciói is. 

Skillo levelek

A gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési Szabályzatot, és hozzájárulok, hogy ingyenes letölthető anyagokat és értékes írásokat tartalmazó hírleveleket kapjak az általam megadott címre.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com