Arra gondoltam, indítok egy olyan sorozatot, melyben szakember ad választ saját tudása és megélt tapasztalata alapján olyan kérdésekre, melyek segíthetnek, irányt mutathatnak olvasóimnak, követőimnek. Az előző részt IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni.

Ezúttal arról kérdeztem Páll Melindát, hogy egy család számára melyek a legfontosabb dolgok a mostani karantén idején?

(Az alábbi sorok elsősorban azokhoz szólnak, akik családban élnek, létbiztonságuk nem került veszélybe, de a változás megéléséhez kapaszkodókat keresnek.)

Páll Melinda írása:

Új helyzet. Senki nem élt még meg ilyet, ebben a formában. Nem szabadság, nem nyári szünidő. Lehet, ezelőtt is volt már homeoffice, csak nem voltak otthon a gyerekek. Lehet, hogy ezelőtt is voltak otthon a gyerekek, csak nem kellett tanulniuk. S még sorolhatnám, mitől is különbözik a mostani helyzet eddigi tapasztalatainktól.

Hogyan kezdjünk úgy hozzá, hogy hosszabb távon ne legyünk csetepatékra ítélve?
Pár kapaszkodót összegyűjtöttem, hátha könnyebbséget hozhat.

1. Ismerjük fel, hogy ami velünk történik, új

9

Új határok, keretek szükségesek ahhoz, hogy jól tudjuk benne magunkat hosszabb távon is érezni. A hétvégék lazaságának, a szünidők kavargásának, jövésmenésének működési mechanizmusai nem működnek.

Üljünk bátran le együtt és szedegessük össze, miben is új?

Kinek milyen olyan feladata lett itthon, ami eddig nem volt?

Mitől tart?

Miben vár támogatást?

Milyen vágy van benne az itthonléttel kapcsolatban?

2. Kezeljük rugalmasan a teret!

9

Hol élünk?

Milyen a lakás, ház beosztása, melyen most meg kell osztoznunk?

Mindennek és mindenkinek megvan a saját kis sarka, kuckója, szobája. Hisz étkeztünk, dolgoztunk, játszottunk eddig is. Kérdés az, a mostani helyzetben esetleg akár apró változtatásokkal is, tudunk-e úgy átrendezni (apa nem a nagyszoba közepén távdolgozik, az ágy matracai a földre kerülnek bukfencezésre teret adva, az ébresztőóra távolabb kerül az alvó tértől), hogy a feszültséget okozó gócpontok csökkenjenek. Mindenképp beszéljük meg, miben és hogyan legyen változtatás. Az iskolás gyerekeknek is szüksége lehet több csendre és elvonulásra a tanuláshoz, az eddigi házifeladatra szánt idővel szemben.

3. Kezeljük rugalmasan az időt!

9

A gyerekek kora szerint más és más napirendek kényszerülhetnek most hosszabb távon is egy fedél alá. Sokszor az anya próbál egyensúlyozni a különböző elvárások között (most alszik az egyik akkor a másikkal olvasok, játszok stb.) Nézzük meg, mit tehetünk az idővel.

Mivel telik el egy ilyen „új napunk”? Egyenként a családtagoknak?

Van-e olyan feladat, amire túl sok idő megy el, és le lehet belőle lefaragni? (Három fogás helyett elég-e az egytálétel? Baj-e a felemás zokni? Jó ötlet-e, ha mostantól pizsamás család leszünk és egésznap alszunk, s csak néha futunk össze? Mennyit ülünk, mozgunk, tanulunk, dolgozunk?)

A szembenézés már önmaga nagy felismeréseket hozhat.

Van-e olyan, amit kiszervezhetünk, átadhatunk másnak, hogy ezzel is nőjön az összetartozás érzése? („Segítek neked, nem akarom, hogy beleszakadj, s ettől én is jobban érzem magam.”)

4. Kezeljük magunkat és szeretteinket kicsit másképp!

9

Merjünk éberek lenni, változtatni, akár az eddigi szokásainkon, akár a közben csak időlegesen működő dolgokon is. Bátran kérdezzünk és hallgassuk meg a választ!

Kérjünk bocsánatot, ha valami rosszul sül el és adjunk minél több pozitív visszajelzést!

Jutalmazzunk gyakrabban aszerint, amit a jutalmazott annak él meg! Tudjuk meg, mit is él meg annak? Tarthatunk cserebere börzét (egy óra csendért egy óra közös játék stb). Feloszthatjuk a házimunkát, megtanulhatjuk más munkáját is
jobban értékelni.

Készüljünk fel, hogy minden változtatás nehéz, akire az eddigiekhez képest több, nehezebb feladat hárul majd, ellenkezést válthat ki belőle. Könnyebb dolgunk lehet, ha megérti és elfogadja, miért van erre ebben az új helyzetben szükség. Keressünk egy új közös célt együtt, ami formál minket, és amihez mindenki tud hozzá tenni kora, képessége alapján valamit. S ha ezeket sikerül megtennünk, bízhatunk abban, hogy ha visszatekintünk majd erre az embert próbáló időszakra, a lemondások ellenére is az jut majd eszünkbe: NEKÜNK EGYÜTT JÓL SIKERÜLT!

Melinda család- és párterápiával foglalkozik, pedagógus, mediátor, drámaszerelmes.

Sok helyen élt családjával, ami formálta másokhoz és magához való viszonyát. Legfőbb identitása, hogy feleség és anya.

TETSZETT AZ ÍRÁS?

Iratkozz fel A SKILLO levelekre, és feliratkozásod után sok más értékes írást, játékot, sablont küldök neked! 

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Az adatvédelmi tájékoztató ide kattintva érhető el.

Bezárás