Miért nem szeret színezni a gyermekem?

Miért nem szeret színezni a gyermekem?

Ezt az olvasói kérdést kaptam a minap egy Facebook poszt alatt.

Mivel erre a választ nem lehet két mondattal elintézni, gondoltam, jobb lesz, egy egész posztot szánok rá.

Annyi csavar még volt a kérdéshez, hogy csak színezni nem szeret a gyerkőc, a rajzolással nincs semmi gondja, szívesen rajzol!

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a jelenség egyáltalán nem egyedi eset. Vannak gyerekek, akik szívesen rajzolnak, de a színezést nem szeretik. De miért? Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a rejtély megoldásához, nézzük meg, mi a különbség a két tevékenység között!

A rajzolás egy szabad alkotó tevékenység, ahol én határozom meg a vonalakat. Ha úgy akarom, a ház fala 5 cm lesz, ha úgy akarom, akkor 4 cm. Ha véletlenül túlszalad a ceruzám, akkor a fa magasabb lesz, mint a ház, ha pedig sikerül megállítanom a vonalat, akkor csak facsemete lesz a rajzomon. A rajzoláshoz szükség van az idegrendszer bizonyos fejlettségéhez – és ahogy a gyermek egyre érettebb lesz, az tükröződik a művein is.

A rajzolás egy sajátos gondolkodási folyamat, amely segít a gyereknek feldolgozni és rendszerezni az információkat, a történéseket. A szabad rajz lényegében egy kis betekintés a gyermek belső világába – ezt mindig tartsuk szem előtt.

A színezés egy egészen más gondolkodási folyamat. Vonaltól vonalig tart, s ha a ceruza túlszalad, akkor megszegtem egy íratlan szabályt. Ne felejtsük el, hogy a gyerekeknek már óvodásként is rengeteg szabálynak kell megfelelniük, folyamatosan határokat szabnak nekik. Számukra sokszor a színezés is egy a korlátok közül, amire oda kell figyelniük. A szabálytudat egyes gyerekekben nagyon erős tud lenni. Számukra a szabály legtöbbször akkor is szabály, ha mi felmentést adunk neki alóla.

A színezés ráadásul fárasztóbb tevékenység, hiszen nem csupán egy vonalat húzunk, hanem kitöltjük a rendelkezésre álló területet, így jobban igénybe veszi a kéz izmait, hamarabb elfárad a kezünk színezés közben.

A színezésnél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a nyomatékra is. Ha nagyon gyenge a ceruza nyomatéka, akkor könnyen kiszaladunk a vonalból, és a munka nem lesz tetszetős. Ha viszont erősebben rányomjuk a papírra a ceruzát, akkor a kezünk nagyon gyorsan belefárad a munkába.

Végül a színezés összevetve a rajzolással kevésbé kreatív tevékenység, inkább a megfelelésnek egy igen sajátos, nem kevés ügyességet igénylő változata. Vannak gyerekek, akiknek ez a megfelelés nem jelent kihívást, nem köti le az alkotó energiáikat.

A rajzolás tehát lényegében mindig valamiféle önkifejezés, a színezés pedig valamennyire mindig szabálykövetés.

A két dolog eltérő gondolkodási és fizikai képességeket kíván. Ráadásul egy alkotás kiszínezése többnyire hosszabb időt vesz igénybe, mint a megrajzolása, és sok gyermeknek ehhez a munkához nincs is – még – elegendő türelme. Ez semmiképpen nem negatívum, és egy ovis gyermeknél ez teljesen normális jelenség!

Azonban iskolás korra már elvárható, hogy nagyjából 10-15 perces munkát már a kezek fáradása nélkül el tudjon végezni. Ha úgy érzed, ez még nem megy megfelelő szinten, mindenképpen érdemes segítséget kérni a grafomotoros terület fejlesztésében!