Mária Montessori nem volt dietetikus, így nem írt könyvet arról, mivel tápláljuk gyermekeinket. Sőt, arról sincs tudomásom, hogy valamilyen táplálkozási irányzat követője lett volna. Az étkezést inkább a szociális fejlődés szempontjai alapján tartotta fontos területnek. Az étkezések során a gyermekek önálóbbakká válhattak, fejlődhetett a mozgáskoordinációjuk, és az alapvető illemszabályokat is elsajátíthatták.

Ezen túlmenően pedig Mária Montessori írásai annyira sokrétűen foglalkoztak a gyermekek nevelésével és tanításával, hogy bátran levonhatunk néhány következtetést az étkezésre, evésre vonatkozólag is.

10+1 dolog az evéssel kapcsolatban, amit érdemes megfontolni 🙂

Legyen meghatározott időpontja az étkezéseknek!

Ez nem azt jelenti, hogy pontosan 7 órakor kell reggelizni, és vasárnap is felkelted, mert ez a rend és kész… természetesen kezeld ezt rugalmasan, de ne maradjon el étkezés csak azért, mert nincs rá idő! Az sem jó, ha nagyon csúszkálnak ezek az időpontok, és egyik nap délben ebédeltek, másik nap pedig három órakor. A kisgyermeknek napirendre van szüksége, ettől érzi kiszámíthatónak a világot maga körül.

Legyen meghatározott helye az étkezéseknek!

Ebben is légy rugalmas! De a rugalmasság nem azt jelenti, hogy a tévé előtt esztek.

Rugalmasságon azt értem, hogy ha szép idő van, akkor a teraszon vagy a kertben terítesz meg. Ha nyugis, ráérős este elé néztek, akkor odaülsz mellé a fürdőszobában, és a kádban vacsiztok. Esetleg vasárnap ágyba viszed neki a kakaót, vagy éppen ő viszi neked ágyba a reggelit!

Ezekenek mind van varázsa – ettől még van egy meghatározott helye az étkezéseknek, amit néha még ünnepélyesebbé, különlegessé teszel.

Engedd, hogy segítsen az ételek elkészítésében!

Persze nem a bő, forró olajban kell sütnie a rántott húst, de ha már rántott hús, akkor a panírozásban nyugodtan segíthet! Nyilván ez életkor függvénye. Ilyenkor rengeteg dolgot megtanul!

Kérd meg, hogy segítsen megteríteni az asztalt!

Szintén sokat tanulhat ebből a tevékenységből!

Ne vedd el tőle ezt a lehetőséget!

Ha valamit még nem tud megcsinálni, mert nem éri el, akkor inkább abban segítsd, hogy ezt megoldjátok!

Pl. tedd egy polccal lejjebb a poharakat! Félted az éles késtől? Inkább mutasd meg neki, hogyan tarsa! Magyarázd el neki, hogy miért veszélyes szaladgálni vele! Hidd el, meg fogja érteni!

Engedd, hogy akkor egyen, ha éhes!

Ez egy könnyen félreérthető pont. De megmagyarázom, mit értek alatta!

Gondolj csak arra, hogy a telefonokat is különböző időnként kell feltölteni, attól függően, mennyit használjuk, milyen alkalmazások futnak rajtuk, milyen régi darabok. Az egyik egy óra alatt lemerül, a másik két napig is bírja. A gyerekek is hasonlóképpen…de mégis, akkor hol marad az első pont, hogy meghatározott időben étkezzünk? Azt gondolom, hogy a meghatározott időpont a főétkezésekre vonatkozzon, tehát gyerekek esetében reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. De ha ezek között megéhezik, igenis legyen számára elérhető helyen olyan ennivaló, amit bátran ehet. Ne kelljen erre engedélyt kérnie sem!

Azonban fontos, hogy ezek az élelmiszerek ne cukros, vagy zsíros, fűszeres falatok legyenek, hanem például gyümölcs, zöldség, kölesgolyó, stb.

Jó módszer, ha ezeket kisebb tálban előre elkészítve, esetleg kiporciózva tartod. Sok esetben nem is esznek belőle nagy mennyiséget, hiszen az egészséges ételeket nem annyira élvezeti értékük miatt eszik, hanem mert tényleg éhesek.

Engedd, hogy összemaszatolja magát!

Ha egy gyereknek szabad maszatosnak lennie, akkor a taktilis érzékelésen keresztül nagyobb eséllyel tudja felfedezni az őt körülvevő világot. Sőt, a kicsi gyerekek legfőbb érzékelési csatornája a taktilis érzékelés! 

Ráadásul, ha folyton rászólsz, hogy el ne kenje a paradicsomszószt a haján, akkor ezzel bizony az önbizalmát is aláásod, hiszen ötpercenként azt üzened neki, hogy nem jó, amit csinál. És hát jónak jó, csak neked fárasztó. Ne keverd össze a kettőt! Természetesen, ha egy gyerek rendszeresen a fejére keni a paradicsomszószt, akkor érdemes megnézni, mi lehet ennek a hátterében…esetleg pont azt szeretné elérni, hogy figyelj rá…

Tanítsd meg késsel-villával enni!

De ne akkor, amikor még csak egy éves!

Akkor is tedd a tányérja mellé az evőeszközöket, de ne várd el, hogy használja őket! Ha te késsel-villával eszel, előbb-utóbb ő is megfogja majd, és elkezdi használni. Bízz benne!

Amikor azonban ez az idő elérkezik, akkor szükség lehet arra, hogy megtanítsd, melyik evőeszköz mire való, hogyan tartjuk.

Evés előtt kívánjatok jó étvágyat, evés után köszönjétek meg az ételt!

Ez azért fontos, hogy keretet adj az evésnek: elkezdődik, majd véget ér. Ez biztonságot ad a gyermekednek. Ráadásul a köszönet és hála megfogalmazása egy szép gesztus, amit jó, ha megtapasztal.

Igyekezz minél több étkezést közös étkezéssé tenni!

Ha csak lehet, együtt egyen a család! Sajnos, ez ma már nem mindig valósul meg… de ne ezen keseregj! Inkább keresd a közös alkalmakat!

Ne apríts, ne turmixolj, ne édesíts, ne sózz!

Ismét a rugalmasság a kulcs…nyugodtan egyetek krémlevest és sütit is! De igyekezz minél több ételt feldolgozatlanul elé tenni!

Mire gondolok?

Például ne morzsold le a főtt kukorica szemeit a csőről nyáron! Add oda neki a cső kukoricát, hadd küzdjön meg vele!

Vagy ne magozd ki a 4 évesnek a cseresznyét! Persze légy mellette, és bíztasd arra, hogy keresse meg a nyelvecskéjével a magot, és köpje ki! Ha egy-egy magot véletlenül lenyel, nem lesz baja tőle…

Ne vágd le a kenyérhéjat a szeletről! Nem feltétlenül kell felkockázni a kenyeret egy 4 évesnek! Jó dolog, ha megtanulja harapni!

Ezek a dolgok segítik abban, hogy erősödjenek a száj körüli izmaik, ügyesedjen a nyelv mozgása a szájtérben, ez pedig mind a szép, tiszta beszédet szolgálja!

A túlzott édesítés, sózás nem egészséges, engedd inkább, hogy megtanulja felfedezni az ételek valódi ízét!

Addig használj műanyag tányért és poharat, amíg nagyon muszáj!

Bízz a gyermekedben! Adj neki ugyanolyan tányért, amiből ti is esztek!

Személyes tapasztalat: az első két gyermekemnek vettem csak műanyag tányért. A többiek úgy nőttek fel, hogy rendes tányérból ettek. I

gen, pár készlet leamortizálódott. Volt tányér, ami összetört.

De alig fordult elő, hogy a két éves törte volna.

Viszont látták, hogy törik, megtanulták, hogy nem szabad belelépni a cserepekbe, megtapasztalták, hogyan kell összetakarítani.

Talán ide kívánkozik az is, hogy etetőszéket is csak addig, míg muszáj…öt évesen már legyen az asztaltársaság teljes jogú tagja a gyerkőc is!

A Montessori az otthonodban online tanfolyam keretein belül külön fejezetet szentelünk az étkezésnek.

A tanfolyam része egy mini szakácskönyv, olyan receptekkel, melyet a legkisebbek is elkészíthetnek már, természetesen rajzos változatban. Sorra vesszük, milyen játékos módon tudod bevonni gyermekedet a konyhai teendőkbe, hogy a vacsora is elkészüljön, és a gyermekeddel is kapcsolatban maradj 🙂 KATT!

Montessori az otthonodban

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Az adatvédelmi tájékoztató ide kattintva érhető el.

Bezárás