Ha a gyerekek képességeiről beszélünk, talán a legérzékenyebb téma a szociális képességek köre, hiszen ez egy olyan terület, amit nem lehet objektíven, számokkal kifejezni.

Emiatt aztán próbáljuk másokhoz hasonlítgatni a gyermekeinket, ez meg végképp megtévesztő, mert attól, hogy Jenőke se köszön az óvónéninek, még lehet, hogy ez a mi gyerekünknél is probléma.

Vagy éppen nem az, mert ez csak néhanapján fordul elő, amikor már rohan is a társaival játszani, és ebben a rohanásban elfeledkezik az óvónéniről.

Egyáltalán, mely képességeket nevezünk szociális képességeknek?

Nem hozok most tudományos definíciót, egyszerűen fogalmazok inkább:

Azok a képességek tartoznak ide, amelyek megkönnyítik a másokkal való együttélést.

Mindezt úgy, hogy mi magunk se sérüljünk, tehát ne kelljen feláldoznunk magunkat a közösség oltárán.

Hogy egy gyerek szocálisan mennyire fejlett, azt a következő dolgokból tudjuk megállapítani:

9

meg tudja-e oldani a konfliktusait erőszak alkalmazása nélkül? – természetesen életkorának megfelelő szinten…

9

használja-e az alapvető udvariassági formulákat? (pl. köszönés)

9

ha valamire szüksége van, és önállóan nem tudja elintézni, képes-e segítséget kérni? Képes-e mindezt udvariasan megtenni, tehát az “add ide!” helyett a “kérem szépen!” kifejezést használni?

9

ismeri-e az alapvető illemszokásokat? (zsebkendőbe fújjuk az orrunkat, nem nyúlunk más dolgaihoz, csak miután megkérdeztük, szabad-e, stb.)

Láthatjuk, hogy csupa-csupa olyan dologról van szó, ami bizony magától nem alakul ki a gyermekünkben.

Egy egészséges csecsemő akkor is két lábra ál egy bizonyos életkorban, ha Afrikában az őserdő mélyén él. De csak akkor fogja zsebkendőbe fújni az orrát, ha erre mintát lát maga előtt.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak az egyszerű ténynek, hogy gyermekünk szociális képességeiért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek.

Nem az óvó néni.

Nem a tanító néni.

Nem a szomszéd.

Ők nagyban segíthetik a munkánkat, de a lényeg a szülők kezében van.

Sokszor hallom azt a vélekedést, miszerint a szocializáció miatt fontos az óvoda és az iskola.

Igen, ott lehet élesben kipróbálni mindazt, amit a gyermek otthon lát és megtanul. De a suliban és az oviban sajnos nem mindig elérhető az a biztonságot adó, tanulást megerősítő közeg, mint az otthonodban.

Márpedig mintát átvenni, belsővé tenni ilyen közegben a legkönnyebb.

Mária Montessori nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy az általa vezetett oviban ilyen bizalmi légkör vegye körül a gyermekeket.

Így az ovi képes volt megerősíteni, vagy éppen pozitív irányba korrigálni az otthonról hozott mintákat.

Ez most is így van.

Az ovi képes rombolni, vagy építeni. De az alapokat te rakod le!

Szeretnék még egy tévhitet lerombolni…

Ha az otthon angyalként viselkedő gyermeked egyszer úgy érkezik haza, hogy csúnyán beszél, erőből oldja meg a konfliktust a testvérével, és a tányért is rád borítja, mert olyat főztél vacsorára, amit nem szeret… nos ez teljesen normális.

Igen, a tanuláshoz hozzátartozik, hogy hibázunk, rossz döntéseket hozunk, kipróbáljuk, mi történik, ha…

Egy-egy ilyen jelenet nem azt jelenti, hogy az oviban rosszat tanul! Ne ijedj meg ilyenkor!

Ez a viselkedés csupán egy lehetőség számodra, hogy visszajelzést adj arról, hogy ez nem elfogadható viselkedés.

Sőt! Ezért a viselkedésért hálás lehetsz! 🙂

Mintát adhatsz arra a helyzetre, hogy ő miként viselkedjen például egy ovis társával hasonló esetben!

Tudod, amikor Jenőke megharapja, ráborítja a forró levest… mit is szeretnél, mit tegyen?

Harapjon vissza? Rúgja meg Jenőkét? Borítsa rá ő is a leves?
Ugye nem? Mert mi már tudjuk, ez nem megoldás. Egy ilyen szituációban élesben megmutathatod a gyermekednek, hogyan viselkedjen Jenőkével.

És akkor térjünk vissza oda, amit elintéztem egyetlen mondattal, miszerint Mária Montessori bizalmi légkört teremtett a gyermekek számára.

Mert eddig szép és jó – csak ugye mindig az az érdekes, hogy hogyan teremtette meg ezt a bizalmi légkört?

Hogyan épített bizalmi légkört Mária Montessori?

9

Szabadságot adott a gyerekeknek, azaz bízott bennük. Engedte, hogy próbálkozzanak, hibázzanak, végül saját maguk korrigálják a hibáikat.

9

A szabadsággal együtt kereteket, határokat is kijelölt. Ez biztonságot adott a gyerekeknek, hamar megtanulták, mi a kívánatos viselkedés.

9

Tisztelte a gyerekeket. Nem parancsot osztott, hanem szépen kért.

9

Példát mutatott: ha egy gyermek rajzolt neki egy virágot, akkor megköszönte, és kimutatta az örömét.

9

Nem jutalmazott és nem bünetett.

9

Nem szégyenített meg egy gyermeket sem mások előtt. Leült a gyerkőccel és négyszemközt beszélte meg az esetleges problémákat.

Ezt a légkört te is ki tudod alakítani az otthonodban – hidd el, bármilyen közegbe is kerül később, ez lesz a számára meghatározó élmény!

A Montessori az otthonodban tanfolyamban a szociális készségek fejlesztése is helyet kap. 

Ha mélyebben érdekel a témakör, gyere, csatlakozz!

Montessori az otthonodban

TETSZETT A BLOGPOSZT?

Iratkozz fel A SKILLO levelekre, és feliratkozásod után sok más értékes játékot, sablont, cikket küldök neked! 

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Az adatvédelmi tájékoztató ide kattintva érhető el.

Bezárás