Házi feladat – okosabb lesz tőle a gyerek?

Kész vagy már?

Mert még el kéne olvasni két bekezdést innen, bemagolni három sort onnan, aláhúzni, kihúzni, átírni, újraírni, másolni, számolni, fordítani, ellenőrizni.

Tessék?!

Mi az, hogy hiányt kaptál belőle?

Nem csináltad meg?!

Ismerős mondatok?

Persze. Kinek ne lenne ismerős a házi feladat fogalma?

Ami együtt jár az iskolás évekkel.

De mit kapunk tőle igazából?

Kell? Nem kell?

Okosabb lesz tőle a gyerek, javítja az iskolai előmenetelt vagy csak felesleges időtöltés?

Ahány ház, annyi… válasz. Nyilvánvalóan.

Mert ha azokat kérdezzük, akik kapják, vagyis a diákokat, a válasz egyértelmű: a hátuk közepére kívánják függetlenül attól, hogy hányadik osztályba járnak. Mert nem elég, hogy a fél életüket a nem-szeretem iskola falai között töltik, de aztán a házi feladattal a suli bekúszik az otthonainkba is és a szülők vérmérsékletétől, elvárásaitól függően feszíti szét annak kereteit.

Mert bár a házi feladat a gyerek dolga (kellene, hogy legyen), ahogy elvileg az iskolával kapcsolatos összes többi feladat is, de nagyon nehéz ettől szülőként teljesen függetlenedni, nagyon nehéz a gyerekeinkre bízni ezt a felelősséget (de mindenképpen érdemes rajta dolgozni), és néha – valljuk be – nem is lehet. Mert nem érti, mert nem tudja, mert segítség kell hozzá. És onnantól kezdve, amint a szülő is bekapcsolódik a folyamatba, az egész kérdés átkerül egy másik dimenzióba, ahol a szülő már nem csak szülő és az új szerep hozta hatások kiszámíthatatlanok lesznek/lehetnek.

A szülők között persze már nem ennyire egyértelmű az elutasítás, de akármelyik oldalon is állunk – a helyeslők, az elutasítók vagy éppenséggel a bizonytalankodók és tamáskodók táborában -, azt egyikünk sem tagadhatja, hogy a házi feladat igenis befolyással van az otthoni életre. És nem mindig pozitív értelemben. Mert a számonkérés, a presszió konfliktusokat szülhet.Gyerek és szülő között. És szül is. Továbbá időt vesz el. A gyerek által választott és szívesen vállalt különóráktól. És meghosszabbítja az amúgy sem rövid, reggel nyolc órától akár délután négyig is eltartó napi iskolai létet.

És persze ott van a harmadik oldal, amely szerint a házi feladat szerves része az iskolai oktatásnak, mintegy annak kiterjesztése, amely mindenképpen a diákok javára válik. Hiszen elősegíti a felelősségtudat kialakulását, fejleszti a tanulási és problémamegoldó készségeket, erősíti a koncentrációt és a önfegyelmet.

Kinek van igaza? Na és és mit ad nekünk ténylegesen a házi feladat, mint évtizedek óta az iskolai életbe belegyökerezett “intézmény”? Szükség van-e rá egyáltalán? Igen? Nem? És ha igen, akkor mi az a mennyiség, amely még a gyerekeink hasznára válik és hol az a határ, amikor már teljesen mindegy, hogy leír-e a gyerek még egy sort vagy sem, bemagol-e egy újabb bekezdést vagy sem, görnyed-e még egy plusz órát a munkafüzet felett vagy sem?

Kérdések, amelyekre nem csak a problémakör által tevőlegesen érintett csoportok keresik a választ évek, évtizedek óta, hanem a szakemberek is.

Az első és mindeddig legátfogóbb kutatást ezen a téren Harris Cooper, a Duke University kutatójának vezetésével végezték 1987 és 2003 között az Amerikai Egyesült Államokban, és amelynek eredményeit 2006 tavaszán publikálták először. A szakértők az elvégzett vizsgálatok során arra jutottak, hogy teljes egészében a gyerekek életkorától függ, hogy az otthonra kapott házi feladat segíti-e a fejlődésüket, hozzátesz-e érdemben az iskolai teljesítményükhöz. A beérkezett adatokból egyértelműen kiderült, hogy az alsós kisdiákok esetében sokkal többet ér a napközbeni órai munka és a közösségen belüli közös feladatmegoldás, mint a délutáni önálló házi feladat írás. A kutatók egyértelműen kimutatták, hogy ez utóbbi az első négy évfolyamon nem járult hozzá a tanulók jobb iskolai teljesítményhez. Hetedik osztálytól tizenkettedikig bezárólag azonban változott a helyzet: szignifikánsan mérhető előnyei voltak a házi feladat írásának. Javult a diákok iskolán belüli teljesítménye és az eredményeik is jobbá váltak.

Harris Cooper és munkatársai azonban a végeredmények ismeretében sem foglaltak egyértelműen állást amellett, hogy a házi feladat elvégzése erősítené a tanulókban a tanulási képességeket, a motivációt, az önfegyelmet, illetve az önálló problémamegoldó készséget, ahogy ezt a házi feladatot védelmükbe vevő pedagógusok oly sokszor hangsúlyozzák.

Miért ez a bizonytalankodás? A válasz egyszerű: az otthonra, önálló feldolgozásra kiadott házi feladat az esetek egy részében inkább ellenérzéseket szül az érintett felekben, hiszen fizikai és szellemi kimerültséget okozhat, konfrontációhoz vezethet a szülők és gyerekek között, valamint elveheti a gyerekek szabad játékra fordítható idejét, illetve azoktól a különóráktól foszthatja meg őket, amelyeket saját örömükre önként és szívesen vállalnának és amelyek akár az iskolai előmenetelt, teljesítményt is pozitívan befolyásoló készségeket, képességeket fejleszthetnének.

Cooper szerint, ha már mindenképpen házi feladatot akar adni egy pedagógus, akkor a “tíz perces szabály”-t kellene szem előtt tartania, amely egy igen egyszerű elven alapszik: egy adott évfolyamon annyiszor tíz percnyi házi feladatot érdemes adni, ahányadik osztályba járnak a gyerekek. Első osztályban maximum tíz percet, másodikban huszat, harmadikban harmincat és így tovább, de tizenkettedik osztályban sem szerencsés olyan mennyiségű házi feladatot feladni, amelynek megoldására több mint két órát kellene fordítaniuk a diákoknak. Cooper szerint az ilyen mértékű (f)elkészülési idő ugyanis már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.

A Duke University oktatója a tanulmányban tehát nem tagadja meg a házi feladatot, inkább a mértékletességre hívja fel a figyelmet és ezt egy igen gyakorlatias példán keresztül vezeti le mindenek tanulságára. “Úgy kellene tekintenünk a házi feladatokra, mint a gyógyszerekre vagy bármiféle táplálékkiegészítőkre: ha túl keveset veszünk be belőlük, akkor nem hatnak, ha túl sokat, akkor akár bele is halhatunk a szedésükbe. A megfelelően adagolt mennyiségtől azonban jobban leszünk.”

Skillo levelek

A gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési Szabályzatot, és hozzájárulok, hogy ingyenes letölthető anyagokat és értékes írásokat tartalmazó hírleveleket kapjak az általam megadott címre.