Böjti perec

Tudtad, hogy minden gyerek kedvence – a perec – hagyományosan böjti étel?

A perec név valószínűleg a latin bracellusból (“karkötő”) ered.

A legendák szerint 610-ben egy szerzetes pereceket osztogatott a szépen imádkozó gyereknek. Ezeket a kis süteményeket pretiolanak (“kis jutalom”) nevezte. A perec formája emlékeztetett az imára összekulcsolt kezekre, valószínűleg ez adta a szerzetesnek az ötletet. Mindenesetre ezzel a cselekedetével megalapozta a perec karrierjét.

Egy másik említés szerint 743-ban a kolostorokban sütik és fogyasztják a perecet a szerzetesek böjti időben. Pár évszázad alatt akkora sikere lett, hogy a pékek is a perecet választják jelvényül.

A 16. századtól kezdve a perec vallásos jelképpé is válik, mivel

A három részre tagoltságát a Szentháromság jelképének tekintették.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

30 gramm vaj

30 ml olaj

5 gramm cukor

5 gramm só

30 gramm élesztő

240 ml víz

A tetejére:

1 kávéskanál só

1 kávéskanál liszt

1 kávéskanál víz

1 tojás

Az elkészítés menete

A perectésztát összedolgozom. Viszonylag kemény tészta lesz az eredmény, de kiválóan lehet vele dolgozni, mert nem szakad és nem ragad. Gyerekekkel nyugodtan készíthetitek, mert az állaga hasonló a play dough gyurmához.

Amikor elkészült, csak éppenhogy egy icipicit szabad már lisztezni!

Ezután a tésztát késsel feldaraboljuk, majd a két tenyerünk között sodorni kezdjük. Amikor elég vékony és hosszú, perec alakúra formázzuk. 220°C-ra melegített sütőbe toljuk, pár percre, majd kivesszük. Ekkor hagyjuk kihűlni, addig megsül a következő tepsivel.

Amikor kihűlt a perec, megkenjük tojással, és rákenjük a “sóslisztesvizes” masszát. A sütő hőmérsékletét visszavesszük 150°C-ra és visszatesszük a pereceket.

Pár perc alatt el is készülnek.

Miért szeretem ezt a perecet?

Tudom, kicsit macerás a kétszeri sütés, de a végeredmény kívül roppanós, belül puha péksütemény – és hát a gyerekek csillogó szeme.

Az enyémek sokszor mondták már, hogy a nagyböjt egyik legszebb pillanata, amikor kisülnek a perecek.