Kicsit félve írom ezt a bejegyzést, mert ebben a témában szembemenni korunk egyik legjelentősebb és leggyermekközpontúbb hazai szakemberével pont olyan, mint darázsfészekbe nyúlni. De úgy érzem, a véleményem nem alaptalan, és fontosnak találom, hogy más szemszögből is beszélgessünk arról, hogy kell-e a szülőnek a gyerekkel tanulni.

„Általánosságban tudjuk, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora” – jelentette ki már sokszor az általam is elismert és nagyrabecsült pszichológus, Vekerdy Tamás. Ő többször hangoztatta már, hogy ha csak lehet, idegen tanuljon a gyerekkel, és ha a család nem tud egy külön személyt megfizetni erre, akkor akár egy osztálytárs is lehet az illető. Bárki, csak ne a szülő.

Bevallom, ezen már akkor is felkaptam a fejem, amikor először olvastam. De most, hogy újra és újraelőkerül ez a kijelentés, egyszerűen nem tudok már szó nélkül elmenni mellette. Természetesen nem szeretném kiragadni ezeket a mondatokat a szövegkörnyezetből. Hiszen Vekerdy Tamás mindig akkor hozza szóba ezt, amikor a túl sok házi feladat a téma, és hogy a gyerekek emiatt is túlterheltek – és ezzel magam is egyetértek.

Azzal viszont nem, hogy az iskola a gyerek dolga, a házi feladatot is neki kell csinálnia, a szülőnek pedig nem feladata elmagyarázni, pláne nem tanítani az iskolai anyagot – ez szerintem így nem jó gondolatmenet.

Az meg pláne nem, hogy a szülő cinkosságból készítse el a gyerek helyett a leckét.

A leckék mennyisége ellen nem így kell harcolni, szerintem ez csak a probléma szőnyeg alá seprése.

Szülőként igenis van beleszólásunk és felelősségünk abban, hogy a gyermekünk mit tesz az iskolában, hol tart a tanulmányaiban, és hogyan készül fel a következő napra – és most erről szeretnék beszélni.
Én némileg úgy gondolok erre, amit azokra az esetekre, amikor a gyerek beteg. Ott ugyebár az orvos mondja meg, mit kell beszedni és mit kell tenni még a gyógyulás érdekében, de a többit utána a szülőre bízzák. Nem az orvos ellenőrzi, hogy a gyerek beszedi-e gyógyszert, meg hogy fekszik-e eleget. Azokról az esetekről már nem is szólva, amikor a kisebb betegségnél mi magunk válunk „doktorrá”. Hiszen az ember nem szalad minden náthával a rendelőbe, hanem a saját tapasztalata, tudása szerint kúrálja a gyermekét.

A szülő tehát kompetensnek tekinthető a gyerek betegsége esetén (bár még ezen a téren is van mit javítani), ugyanakkor egy sokkal kisebb rizikójú területen – a tanulás támogatása – pedig nem tud kibontakozni.

A rengeteg elvárás és a jelenlegi iskolarendszer is elbizonytalanítja ezen a téren a szülőket. Így ők, ha valami nem megy a gyereknek, egyből szakember után kezdenek rohangálni, hogy az csináljon valamit. Holott megfelelő intrukciók alapján saját maguk is segíthetnék és eredményesen fejleszthetnék a saját gyerekeiket.
Én igenis úgy vélem, hogy egy szorzótáblát, egy összeadást józan paraszti ésszel egy szülő is el tud magyarázni a gyereknek. Igenis van jelentősége annak, hogy képben legyünk, hol tart a gyerekünk az iskolában, mi éppen a házi feladat, mit kell vinni másnapra. Fontos, hogy a gyerek érezze, hogy számíthat ránk ebben. Ez nem azt jelenti persze, hogy elintézzük helyette a teendőket, hanem azt, hogy felkészítjük és támogatjuk őt abban, hogy képes legyen maga elvégezni.

Többször előfordult már, hogy azt írták nekem egy tanfolyam közben, hogy a gyermek nem nyitott a szülő segítségére, közreműködésére. Pedig ez az összhang nélkülözhetetlen. Hosszú távon is fontos, hogy a gyermek elfogadja a szülőtől ezt a fajta figyelmet és törődést. De ez közös feladat, közös tevékenység. A szülőnek is képessé kell rá válnia és a gyereknek is. Nem megy egyik percről a másikra, aktívan, kitartóan gyakorolni kell.

Ezt a fajta együttműködést például kockázatmentesen lehet kipróbálni, el lehet sajátítani a nyári szünetben vagy egy online tanfolyamon. Így tét nélkül alakulhat ki az különleges bizalom a gyermek és a szülője között, ami hozzájárul ahhoz, hogy később is jobban elfogadják egymást. A szülő is jobban megérti majd a gyereket, ő pedig megszokja a szülőt ebben a szerepben is.

A végeredmény pedig egy sikeresebb, magában jobban bízó, de szükség esetén a szüleire is támaszkodni képes gyermek lesz.

A honlap cookie-kat használ. Részletek

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close