[et_pb_section fb_built=”1″ _builder_version=”4.16″ custom_padding=”0|0px|0|0px|false|false” global_colors_info=”{}”][et_pb_row _builder_version=”4.16″ custom_padding=”0|0px|29px|0px|false|false” global_colors_info=”{}”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”4.16″ custom_padding=”|||” global_colors_info=”{}” custom_padding__hover=”|||”][et_pb_text admin_label=”Szöveg” _builder_version=”4.16″ text_font=”||||||||” text_line_height=”1.9em” header_6_font=”||on||||||” header_6_text_color=”#74bfe9″ header_6_font_size=”16px” header_6_line_height=”1.9em” global_colors_info=”{}”]

Az agresszió, az agresszivitás térhódítása modern világunkban egyre inkább tetten érhető. És ez alól a legkisebbek világa sem kivétel. A békés közös játékot egyre-másra szakítják meg veszekedésbe torkolló viták, a gyerekek egyre kevesebbet játszanak egymással, hús-vér játszópajtások helyett tárgyakkal veszik magukat körül. Az aggasztónak tűnő tendencia megfékezésének egyik lehetséges módja a kisgyermekkori szerepjátékok erősítése és a gyerekek életébe való visszavezetése lehet.

Nemrég óvónő ismerőseimmel beszélgettem arról, mi lehet az oka annak, hogy már a kisgyerekek játékai is egyre durvábbak, erőszakosabbak, agresszívabbak. És nem csak a fiúk esetében. Egyre kevesebb ideig tudnak békésen egymással játszani, hamar kirobban a vita egy-egy játék birtoklásáért, a vezető szerepért, a játékszabályok be nem tartása miatt.

A társaságunk egyik tagja, a közel 90 éves Eta néni azt mesélte, hogy amikor ő kezdte az óvónői pályáját, akkor a gyerekek egyik fő játéka a szerepjáték volt. Hetven éves volt és még aktívan dolgozott, amikor azt vette észre, hogy az óvodások életében visszaszorulóban van a szerepjáték, és mind gyakrabban játszanak a gyerekek egymás helyett a körülöttük lévő tárgyakkal. Eta néni meggyőződése szerint itt van a kutya elásva, a gyerekeket egyszerűen vissza kellene vezetni a szerepjátékok világába…

[/et_pb_text][et_pb_image src=”https://skillo.hu/wp-content/uploads/2020/09/szerepjatek-animacio.gif” _builder_version=”4.16″ global_colors_info=”{}”][/et_pb_image][et_pb_text _builder_version=”4.16″ text_font=”||||||||” text_line_height=”1.9em” header_font=”||||||||” header_2_font=”Raleway||||||||” header_2_text_color=”#ed6a5e” header_2_font_size=”25px” header_3_font=”Raleway||||||||” header_3_text_color=”#f49c4d” header_3_font_size=”20px” animation_direction=”right” border_color_all=”rgba(0,0,0,0)” border_color_bottom=”#74bfe9″ global_colors_info=”{}”]

Szerepjátékok

Szakszerűen fogalmazva szerepjátéknak azt a játéktevékenységet nevezzük, amelyben a gyerekek a látott szerepeket, tevékenységeket, a felnőttek közötti jellegzetes viszonyokat, kapcsolódásokat sajátos játékkörülmények között újraalkotják. Ehhez fantáziájuk segítségével megteremtik azt a teret és azokat a játékeszközöket, amelyekkel azután át tudják élni, rekonstruálni tudják az adott szituációt, helyzetet. 

Ha azt vizsgáljuk, mely korban a legjellemzőbb a szerepjátékok jelenléte, akkor azt mondhatjuk, hogy személyiségfejlődés szempontjából óvodáskorban a legjelentősebb, kisiskolás korban kedvenc játékként még időről időre felbukkanhatnak, de lassanként veszítenek a fontosságukból és fokozatosan visszaszorulnak.

Mire jók a szerepjátékok?

A szerepjátékok láthatatlanul is szerves részét képezik a gyerekvilágnak. Bár a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a szerepjátékok csupán a felnőtt világ imitálására szolgálnak a gyerekek életkorának megfelelő szinten, de igazából ennél sokkal többről van szó.

Az egyszerű utánzáson túl a szerepjátékokban a gyerekek a teljes belső világukkal, az adott szituációra kivetülő érzelmeikkel is jelen vannak, így a kiválasztott szerepekkel egy olyan világot teremtenek maguknak, amely megismerésre, felfedezésre, megértésre vár. Így az imitáláson túl a gyerekek a birtokukban lévő és életkoruknak megfelelő eszközökkel gyakorlatilag a saját bensőjükben zajló folyamatokat is megjelenítik.

A gyerekek számára a legfontosabb a biztonságos közeg, legyen szó akár érzelmi, akár fizikai, akár anyagi környezetről. A szerepekkel való játék, az utánzás épp egy ilyesfajta közeg, hiszen ez a nagyvilágnak egy biztonságos mása, amely közben:

• fejleszti a gyerekek kreativitását,
• segít a gyerekeknek megérteni a körülöttük lévő világot,
• javítja a problémamegoldást, az érvelési készségeket, a gyerekek szinte észrevétlenül gyakorolhatják az utasítások követését és az igények kommunikálását,
• fejleszti a társak közötti együttműködést,
• segít a gyerekeknek megtanulni olvasni a szociális jelzéseket verbális és nem verbális szinten egyaránt,
• fejleszti a szimbolikus gondolkodást,
• segít pozitív kapcsolatokat kialakítani.

[/et_pb_text][et_pb_text _builder_version=”4.16″ text_font=”||||||||” text_line_height=”1.9em” header_font=”||||||||” header_2_font=”Raleway||||||||” header_2_text_color=”#ed6a5e” header_2_font_size=”25px” header_3_font=”Raleway||||||||” header_3_text_color=”#f49c4d” header_3_font_size=”20px” animation_direction=”right” border_color_all=”rgba(0,0,0,0)” border_color_bottom=”#74bfe9″ global_colors_info=”{}”]

Hogyan alakítsunk ki szerepjátékra ösztönző környezetet?

Szülőként te is biztosan nagyon sokféle gyerekjátékkal találkoztál már és a te kezedben is megfordultak már olyan darabok, amelyeket én csak “egyfunkciós” játékoknak nevezek, vagyis amelyekkel nehéz mást játszani, mint amire kitalálták őket.
Ezek az egyfunkciós modellek nem alkalmasak szerepjátékra és az a környezet, ahol ezek a játékok vannak túlsúlyban, nem is ösztönzi a gyerekeket szerepjátékokra.

De akkor mégis mit adjunk a gyerek kezébe? Íme az én listám azokról az eszközökről, tárgyakról, játékokról, amelyek többféle funkciót is betölthetnek az eredeti céljuk mellett és amelyeket épp ezért érdemes gyűjteni:

• takarók, párnák, huzatok
• könyvek
• edények
• régi telefonok
• szemüvegkeretek
• sálak
• plüssállatok, babák
• ceruzák és jegyzettömbök
• pénztárcák
• dobozok, kosarak
• szivacsok