Rengeteg iskola használ a viselkedést jutalmazó vagy éppen büntető táblákat, matricákat, pecsétet, vagy más eszközt abból a célból, hogy az osztálytermi viselkedést szabályozza. A célja ezeknek az eszközöknek az lenne, hogy motiválják a tanulókat az osztályban való jobb viselkedésre. Lényegében az ötlet helyesnek tűnik: a gyerekek viselkedését azonnal visszajelezve arra ösztönözzük őket, hogy jobb döntéseket hozzanak. De ez csupán elméletben működik, a gyakorlatban kevésbé.

Ezek a jutalmazó módszerek megerősíthetik azokat a gyerekeket, akik megfelelően viselkednek, azonban  negatívan befolyásolhatják azokat a gyerekeket, akik nem.

Valódi változás helyett megszégyeníti csupán azokat a tanulókat, akik számára nehéz feladat a viselkedésük megfelelő szabályzása, az önreguláció.

Három okot gyűjtöttem össze, amiért nem jó ez a rendszer, és a poszt végén elmondom, mi az, ami valóban működik.

A MAGATARTÁS TÁBLÁK A SZÉGYEN ÉRZÉSÉT ERŐSÍTIK

Az egyik fiam osztályában három színű tábla volt az osztályterem falán.

Egy közlekedési lámpát ábrázolt, három színnel: piros, sárga és zöld.

A gyerekek nevei a három szín egyikére kerültek:

  • a zöldre azoké, akik megfelelően viselkedtek
  • a sárgára azok kerültek át, akikre rá kellett szólni, de a viselkedésük még belefért a pedagógus aktuális elvárásaiba
  • a piros lámpára vagy azok kerültek, akik a sárga lámpa után sem tudtak megfelelően viselkedni, vagy azok, akik nagyobb kihágást követtek el.

Az gondolnánk, hogy a gyerekek megszégyenítése hozzájárul a jobb viselkedés kialakításához.

Az alapötlet az, hogy rossz viselkedésre való azonnali reakció hatására a gyerekek nagyobb valószínűséggel akarnak a zöld lámpán, mint piros lámpán lenni.

De képzeld magad egy pillanatra, hogy ez mit jelent egy gyermek számára!

Képzeld el, hogy a munkahelyeden hibázol, és a főnököd a piros lámpára teszi a neved! Minden kollégád, vagy a céghez érkező üzleti partnerek amint belépnek az irodába, meglátják, hogy a piros lámpán van a neved! Mondjuk a liftben ki van függesztve a piros-sárga-zöld lámpa, és az összes kolléga szerepel valamelyik lámpán.

Eléggé zavarban lennél, nem igaz? A nyilvános megszégyenítés fokozza a stressz reakciókat, és kifejezetten negatív biológiai folyamatokat indít el bennünk is!

Bizonyos gyerekeket ösztönözhet arra ez a módszer, hogy jobban viselkedjenek, de a szégyent és az ezzel járó negatív folyamatokat ők is átélik! 

A MAGATARTÁS TÁBLÁK NEM ADNAK MAGYARÁZATOT ARRA, MIÉRT VOLT HELYTELEN A VISELKEDÉS.

A viselkedés megváltoztatásának legfontosabb része az, hogy a gyerekek megértsék, miért nem kívánatos az adott viselkedés. A magatartás táblák azonban ezt ritkán valósítják meg. Amikor egy gyermek helytelenül viselkedik, a következő folyamat zajlik le:

  1. A gyermek helytelenül viselkedik
  2. A pedagógus áthelyezi a kártyáját a sárga vagy piros táblára, és ezzel megszégyeníti a gyermeket.
  3. A gyermek megváltoztatja a viselkedését.

A pedagógus szerint a probléma azonnal megoldódott. És ez lényegében jó. Kivéve, hogy ebben a folyamatban a pedagógus és a gyermek  nem dolgozza fel, nem beszéli meg, hogy miért rossz volt az adott viselkedés.

Ehelyett a gyerekek megtanulják, hogy a viselkedésem azért volt rossz, mert a piros táblára kerültem. És beindul az ördögi kör…a gyermek nem a viselkedésén akar változtatni, hanem azon dolgozik, hogy ne kerüljön a piros táblára, tehát a pedagógus ne vegye észre, ha nem megfelelően viselkedik.

Mindannyian tudjuk, hogy a zavaró viselkedésnek sokféle oka lehet.

Lehet, hogy a gyermek éhes, vagy unatkozik, esetleg otthonról hozott egy családi problémát.

Amikor nem használunk magatartás táblát, akkor a folyamat a következőképpen zajlik:

  1. A gyermek helytelenül viselkedik
  2. A pedagógus megpróbálja megérteni a problémát.
  3. A pedagógus és a gyermek megpróbálják közösen megoldani a problémát.
  4. A gyermek megpróbálja javítani a viselkedését, mert megtapasztalja, hogy figyelnek rá, elfogadják.

Ez a folyamat nyilván hosszabb ideig tart.  Ebben a második folyamatban a pedagógusok azon dolgoznak, hogy valódi mély kapcsolatot alakítsanak ki a rájuk bízott gyermekekkel, ahelyett, hogy megszégyenítést alkalmaznak.

SOK GYERMEKET NEM ÉRDEKELNEK A MAGATARTÁS TÁBLÁK

A magatartás tábla elméletileg nagyszerű, de valójában minden gyerek más és más. Míg egyes gyerekek mindent megtesznek azért, hogy a nevük a zöld táblán maradjon, és csalódni fognak, ha a nevük a pirosra vagy sárgára kerül, más gyerekeket ez nemigen érdekel.

Lehet, hogy nem kötődnek érzelmileg az adott pedagógushoz,  vagy a szüleiket sem érdekli, milyen színű táblán volt a gyermekük.

Ebben az esetben a pedagógust csak tovább frusztrálja, hogy hiába a magatartás tábla, hiába kerül a pirosba a gyermek neve, ez mit sem változtat a magatartásán!

Ehelyett sokkal célravezetőbb út lenne, ha érzelmi kapcsolat kialakításán dolgozna, mert ezzel biztosan hamarabb és hatékonyabban eléri a célját!

Ha ugyanis az osztályában csak keveseket érdekel, hogy pirosba vagy sárgába került a nevük, akkor a rendszernek annyi….

Ma már sokkal jobb és hatékonyabb módszerek vannak az osztálytermi viselkedés kezelésére, mint a magatartás táblák.

Összességében elmondható, hogy  ezek a magatartás táblák csak a

  • szégyen érzését növelik,
  • a behódolást erősítik a megfelelő viselkedés helyett,
  • és nem veszik figyelembe a gyerekek eltérő igényeit.

Hiszem, hogy a gyerekek viselkedése minden esetben reakció arra a környezeti hatásra, ami őt éri a mindennapokban. Nekünk, felnőtteknek kell felismerni, ha valami elcsúszott, ha a gyermek nem tud változtatni egy rögzült mintán – ilyenkor segítségre van szüksége!

A következő posztban valódi megoldásokat mutatok majd a saját tapasztalatommal megosztva.

TETSZETT A CIKK?

Iratkozz fel A SKILLO levelekre, és feliratkozásod után sok más értékes írást, játékot, sablont küldök neked! 

A honlap cookie-kat használ. Részletek

Az adatvédelmi tájékoztató ide kattintva érhető el.

Bezárás