Hiperaktivitás-figyelemzavar (ADHD) – így segíthetsz! – Skillo

Melyik a legnehezebb terep az ADHD-s gyermekeknek?

Kétségkívül az iskola!

Más területen sem egyszerű az életük, de az iskolai szabályaihoz különösen nehéz alkalmazkodniuk.

Ebben a helyzetben létfontosságú, hogy a szülő és a pedagógus képes legyen együttműködni a gyerkőc érdekében.

Egyikük sincs könnyű helyzetben: a szülő dolga, hogy a saját gyermeke érdekeit védje, a pedagógusnak azonban az osztály egészének érdekét kell szem előtt tartania.

Mégis azt gondolom, igenis létezik a közös összefogás a gyermek érdekében, és vannak erre igen jó példák.

Mit tehetünk ennek érdekében?

Életem során többször kerültem abba a helyzetbe, hogy a szülő is, és a pedagógus is megbízott bennem. Ennek az együttműködésnek eredményeképpen sikerült olyan alapokat lefektetnünk, amelyek mentén a hiperaktivitás-figyelemzavar tüneteit mutató gyerkőc helyzete sokat javult az osztályban, és tanulmányi eredményei is egyre jobbak lettek.

Ebben a posztban az elveket osztom meg, melyekről úgy gondolom, nem úszhatja meg sem a szülő, sem a pedagógus.

Sok munka? Igen, az.

Megéri? Azt gondolom, ez nem kérdés, a hiperaktív gyerkőc egyetlen esélye…

1. Napi és heti viselkedés értékelése

Fontos lenne végre a szemléletváltás: nem csak akkor jelzünk az értékelőlapon, amikor a gyerkőc szemtelen, nem figyel, vagy zavarja az órát!

A lapon annak is szerepelnie kell, hogy segített egy társának, hogy bekiabálás helyett jelentkezett, hogy időben felöltözött, amikor udvari szünet volt.

Ilyenkor az első észrevétel a következő szokott lenni:

“De hát nem dicsérhetem meg mindenért, ami amúgy az elvárható minimum! A többi gyerektől is ezt várom el, ez alap.”

Erre én mindig azt mondom: nem kell megdicsérni, elegendő, ha észreveszed!

A visszajelzések nagyon fontosak a számára!

A hiperaktív gyerkőc nem arra vágyik, hogy állandóan ajnározzuk: milyen ügyes vagy! 2 percig csendben tudtál maradni! Ő pontosan tudja, hogy ezt a lécet mások simán megugorják, és ő is ezt szeretné. Csakhogy neki nem megy…

Ha egy napi értékelésben megemlíted, hogy időben elkészült a feladatával, ez elég. Tudni fogja, hogy ha egyszer sikerült, máskor is meg tudja majd csinálni.

Az iskolai értékelések fontosak a szülőknek is, és fordítva: fontosak lehetnek a pedagógusnak is!

Ezért jó, ha reggel 5 percben a szülő is megírja, hogy éjjel többször felébredt a gyermek, vagy reggel nem evett semmit – nem gondolom, hogy minden mozdulatát rögzíteni kellene, de egy hiperaktív gyermek esetében ezek igen fontos információk lehetnek!

2. Rendszer az iskolai füzetek, könyvek és papírok között!

A hiperaktív gyerekek káoszban élnek – nehezen tudják a teret, időt strukturálni maguk körül, ezért nagyon fontos, hogy extra segítséget kapjanak a dolgaik rendben tartásához!

Ez nem azt jelenti, hogy mi pakoljuk be a táskájukba a tanszereket, sőőőt!! Kifejezetten fontos, hogy ezt ők maguk végezzék! Viszont közösen keressünk megoldásokat arra vonatkozólag, hogy minden dolguknak legyen konkrét helye, és tanítsuk meg neki azokat a trükköket, amelyek segítségére lesznek a pakolásnál.

Sajnos ez sem fog működni a szülő-pedagógus együttműködése nélkül! Fontos, hogy mindkét helyen ugyanazon elvek mentén segítsük a gyermeket a fejlődésben!

3. Rendszeres kommunikáció a szülők és pedagógusok között!

Ma már mindenkinek drága az ideje, ezért ez egy kényes téma. Sokszor hallok szülőket panaszkodni, hogy a pedagógussal nem tudnak szót váltani, mert mindig rohannak, és a telefonszámát nem adja ki az iskola. Máskor tanító nénik mesélik, hogy vannak szülők, akik sem fogadóórára, sem szülői értekezletre nem jönnek el, pedig gond van a gyermekükkel.

Hát nehéz ebben igazságot tenni!

Azonban ha a pedagógus és a szülő is elmondja, hogy mikor és milyen módon szeretne kommunikálni a másik féllel, az sokat lendíthet a közös ügyön!

Te melyik eszközt kedveled? Telefon? Email? Személyes találkozás? Más?

Mikor érsz rá leginkább? Reggel? Délelőtt? Délután? Este?

Tiszteljük egymás idejét, és máris hatékonyabb lesz a kommunikációnk!

4. Megfelelő alvásidő!

Nos, ez főként szülői kompetencia, de alsóbb osztályokban nem árt, ha a pedagógus is nyitott erre a kérdésre, és igyekszik időt, helyet biztosítani a pihenésre!

Tudom, hogy a magyar osztálytermek legtöbbször alkalmatlanok arra, hogy a gyerekek délután lepihenjenek, de azért ha nagyon szeretnénk, meg tudjuk oldani egy csendes sarok kialakítását matraccal, párnákkal.

Lehet ott olvasni, vagy szundikálni is…

De a fő alvásidő természetesen az éjszaka, amikor a gyermekek otthon vannak. Nagyon fontos, hogy a gyerkőc időben ágyba kerüljön, ne szűrődjön be a tévé fénye és hangja!

A szobában ne legyen túl meleg, és legyen kényelmes matraca a gyermeknek!

Ha mindezek ellenére is nehezen alszik el a gyerkőc, vagy sokszor ébred fel éjjel, mindenképpen érdemes alvásspecialistához fordulnunk!

5. Étkezési és ivási igények respektálása!

A hiperaktív gyerekek anyagcseréje is gyorsabb, így hamarabb megéheznek, mint a társaik. Néha szükség lehet arra, hogy akár tanórán is bekapjanak néhány falatot, vagy igyanak pár korty vizet.

Sok szülő speciális diétát is kipróbál a gyermeke állapotának javítása érdekében, vagy tartósan alkalmazza is ezeket az elveket – ilyenkor teljesen felesleges, hogy a pedagógus elbizonytalanítsa, inkább partnerként támogassa a gyerkőc diétáját! Azonban az sem szükséges, hogy ő presszúrázza a szülőket a diéta irányába.

Ez felettébb kényes téma, ennek eldöntését a legjobb a szülőkre bízni!

Nyilván extrém helyzetekben más a helyzet, de ez ritkán fordul elő.