Kérdésed van? Írj nekünk! 
Szinte minden gyerekekkel foglalkozó honlapon megjelenik poszt a finommotorika fejlesztéséről.
És szinte minden cikkben szerepel a gyurmázás, gyöngyfűzés, na meg a színezés, rajzolás, pedig a két utóbbi inkább az írómozgást fejleszti.
Mégis mi ezzel a gond?
Elmondom, gyógypedagógusként milyen problémát látok abban, ha a fogalmak keverednek.
A mozgásfejlődésnek megvan az emberre jellemző sorrendje: nagymozgások, finommozgások, írómozgások. Ezek természetesen hosszú éveken át, folyamatosan – egy idő után már egymással párhuzamosan, egymásra is hatva – fejlődnek. Pontosan úgy, ahogy maga a gyermek is érik: ahogy változik a teste és az agya, úgy lesz egyre több mindenre képes fizikailag és lelkileg is. De hogy is néz ki ez részleteiben a mozgás területén?
A folyamat a nagymozgásokkal kezdődik. A nagymozgások azok a mozgások, melyeket a törzsünk és a végtagjaink segítségével végzünk: a fordulás, a kúszás, a mászás, a járás stb. Ide tartozik a felülés, sőt még a csúszás is. Ki ne emlékezne arra az örömre, amikor a gyermeke először használta csúszdát?
Amikor ezek a nagymozgások egy bizonyos fejlődési szakaszba érnek, és a kéz felszabadul, a mozgás tovább finomodik. Ekkor már nem csak a teljes kar dolgozik, hanem a kéz ujjai is egyre precízebben mozognak. Talán sokan nem is gondolnák, de a finommozgások közé tartozik a beszéd, a láb ujjainak a mozgása, és ide sorolhatók a szemmozgások is.
Ahogy a kéz ujjainak mozgása egyre finomodik, és a gyurma gyúrása, a gyöngy fűzése után már egy ceruzát is képes megtartani, és azzal előre eltervezett, kötött mozgást végezni, na az már a grafomotorika területe.
A grafomotorikának is megvannak azonban a maga állomásai, fejlődési lépcsői. Hiszen egy szabad rajz elkészítése zsírkrétával sokkal egyszerűbb mozgást igényel, mint egy hegyes grafittal a három vonalközbe egy előre megszabott vonalat rajzolni (azaz betűt írni). Ha a zsírkréta megcsúszik, és a ház fala két centivel hosszabb lesz, semmi gond. Újragondoljuk a művet J Azonban ha a „g” betűnk alsó hurka kicsúszik a vonalból, az már csak radírral javítható. Ezért itt a mozgás koordinálása sokkal nagyobb hangsúlyt kap.
Visszatérve a kérdésre: mi a gond, ha a finommotorika és a grafomotorika határai ennyire összemosódnak?
Munkám során tapasztaltam meg ennek sok hátrányát.
Tipikus történet: az óvónéni jelzi a szülőknek, hogy a gyermek finommotorikus képességei kicsit elmaradnak az elvárható szinttől. A jószándékú szülők hazamennek, rákeresnek az interneten, hogyan is fejleszthetik a gyermek finommozgását. Találnak mindenféle listákat, benne olyan ötlekkel, mint a gyurmázás, a gyöngyfűzés, a rajzolás, a színezés, a pontösszekötő feladatok, stb.
Mivel esetlegesen nem ismerik ezek megfelelő sorrendjét, legkézenfekvőbbnek tűnik a kifestőkkel, pontösszekötőkkel kezdeni a fejlesztést. Holott ezek a tevékenységek igazából csak közvetlenül az írástanulás előtt hasznosak, előkészítve a sémákhoz kötött mozgást. Már csak azért is így van, mert az írás elsajátításához szükséges az agy, az izomzat és a csontozat bizonyos fejlettsége. Ha idő előtt próbálkozunk olyan mozgásformával, amire a gyermek még életkorából adódóan egyszerűen nem lehet képes, az a gyermeknek és a szülőnek is felesleges csalódást, frusztrációt jelenthet.
A finommozgások fejlesztése során én épp ezért nem használok, és nem is ajánlok „ceruzás” feladatokat, hiszen a finommotorika fejlesztésének a célja, hogy amikor a gyermek keze eléri a kellő fejlettséget, akkor már valóban képes legyen a megfelelő ceruzafogásra.
Amikor ez a fejlettség kialakul, akkor – és csak akkor – jöhet a grafomotorika fejlesztése, azaz az írás tanulása.
Skillo levelek
A gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési Szabályzatot, és hozzájárulok, hogy ingyenes letölthető anyagokat és értékes írásokat tartalmazó hírleveleket kapjak az általam megadott címre.
