Hat gyereket neveltünk fel a férjemmel, közben két kutya is szaladgált körülöttünk. A karácsony előtti időszak igazi zsonglőrmutatvány volt – egyszerre több tányér forgott a levegőben, én pedig próbáltam mindet egyensúlyban tartani. Ahogy közeledett a karácsony, csak arra emlékszem, hogy estére holtfáradtan estem be az ágyba, és néha már arra sem maradt energiám, hogy élvezzem az ünnepet.

Egyik ilyen alkalom után – talán épp egy ripityára tört tányér mellett gubbasztva – elgondolkodtam: biztos, hogy  jól van ez így?  Naná, hogy nem volt jól. Változtattam.

Azóta sokszor kérdezik tőlem: „Hogyan vagy te mindig ilyen kipihent karácsonyra?” vagy „Hogyan van nálad mindig rend, és hogy lehet, hogy mindennel elkészülsz karácsonyra?”

A válaszom rövid és talán meglepő: sehogy.

Nem vagyok mindig  kipihent, és nincs nálunk mindig rend.

Hallod a varázsszót?  “Mindig.” Ez az az elvárás, miszerint csak akkor jó valami, ha mindig tökéletes. Ha pedig egy kis hiba is becsúszik, akkor már kukába az egésszel!

Nem vagyok tökéletes, nem hiszek a tökéletes karácsonyban. Ezért született meg az adventi programom is –

hogy végre elengedjük a kimerítő, állandó megfelelést és az örök pörgés kényszerét, és együtt megtaláljuk, hogyan lehet tökéletlenül is békésen készülni az ünnepre.

Ha idén szeretnél egy kis könnyedséget, és igazán őszinte, emberi karácsonyi időszakra vágysz, tarts velem! Nem ígérem, hogy minden tökéletes lesz – csak valódi, egyszerű pillanatokat, amelyekben megpihenhetsz, és inspirálódhatsz az ünnepre!