Sárosdi Virág
A mutogatás szerepe a beszédfejlődésben sokkal fontosabb lehet, mint elsőre gondolnád. A mutogatás, rámutatás és gesztusok segíthetnek abban, hogy a kisgyermek kapcsolódni tudjon hozzád, megossza a figyelmét, és legyen eszköze arra, hogy kifejezze, amit még szavakkal nem tud.
Amikor egy gyermek beszéde késik, a legtöbb szülő rögtön azt kezdi mérlegelni, beszél-e eleget hozzá. Mesél, énekel, mondókázik, kérdezget, kommentálja a nap minden pillanatát. Ezeknek lehet helyük a közös kommunikációban, de önmagukban nem feltétlenül hozzák el az első szavakat. Ahhoz, hogy a beszéd elinduljon, több összetevőnek kell találkoznia. Az egyik ilyen kulcsfontosságú terület a mutogatás.
Tartalomjegyzék
A mutogatás azért fontos, mert a gyermek ezzel tudja megmutatni, mi érdekli, mit kér, mit vett észre, vagy mit szeretne megosztani veled. A rámutatás és a gesztusok a szavak előtti kommunikáció részei: kapcsolatot teremtenek köztetek, és alapot adnak ahhoz, hogy később a gyermek ugyanezt szavakkal is ki tudja fejezni.
Gondolj bele, milyen sokféle helyzetben használunk mi is gesztusokat. Rámutatunk valamire, amikor azt mondjuk, „nézd”. Intünk, ha elköszönünk. Bólintunk, ha egyetértünk. Felemeljük a kezünket, ha valamit kérünk vagy jelezni szeretnénk.
A kisgyermek számára a testtel történő jelzés sokszor könnyebben elérhető, mint a szó. Még nincs meg minden hang, nincs elegendő szó a fejében, nem tud mondatot építeni, de már lehet mondanivalója. Már érdekelheti valami. Már kérhet. Már jelezheti, hogy újra szeretné. Már szeretné, ha te is észrevennéd, amit ő észrevett.
Ha erre van működő eszköze, akkor megtapasztalja, hogy a kommunikáció hatással van a másik emberre:
Ez a tapasztalat nagyon értékes. A kommunikáció nem csak abból áll, hogy sok szó elhangzik a gyermek körül. A kommunikáció kölcsönös. Van benne figyelem, jelzés, válasz és kapcsolódás.
Nem biztos, hogy elég. A sok beszéd, mesélés, éneklés és mondókázás önmagában nem feltétlenül indítja be a beszédet, ha a gyermeknek még nincs elég lehetősége aktívan jelezni és megosztani veled azt, ami őt érdekli. A beszédfejlődéshez nem csak hallott szavakra, hanem valódi oda-vissza kommunikációra is szükség van.
Ez nem azt jelenti, hogy ne beszélj a kisgyermekedhez. Nem azt jelenti, hogy a mesék, dalok vagy mondókák feleslegesek lennének. És végképp nem azt jelenti, hogy eddig bármit rosszul csináltál.
A lényeg inkább az, hogy a sok beszéd könnyen egyoldalúvá válhat. Te mondod, mi történik. Te nevezed meg a tárgyakat. Te kérdezel. Te próbálod fenntartani a helyzetet. Közben pedig lehet, hogy a gyermeknek nem marad elég tere arra, hogy ő kezdeményezzen.
Az elmúlt öt évben sok édesanyának segítettem abban, hogy megérkezzenek az első szavak, majd később a mondatok is. Ezekben a helyzetekben szinte sosem az volt a fő probléma, hogy a szülő túl keveset beszélt volna a gyermekéhez.
Sok családban épp az ellenkezője történik. A szülő nagyon tudatos, nagyon igyekszik, és egész nap beszél. Megnevezi, amit a gyermek néz, előre kitalálja, mit szeretne, gyorsan kielégíti a szükségleteit, és közben folyamatosan stimulálni próbálja.
Csakhogy ha mindig te végzed el a kommunikáció minden részét, a gyermeknek kevesebb alkalma marad arra, hogy megérezze: nekem is van szerepem ebben.
Nem a csend a cél. Nem az, hogy ne szólj hozzá. Hanem az, hogy a szavaid mellett legyen idő, figyelem és tér az ő jelzéseinek is.
Szeretnél több gyakorlati tanácsot kapni gyermeked beszédfejlődésének segítéséhez? Keresd a Beszélgessünk! című könyvemet.
Támogasd gyermeked beszédindítását és kommunikációját
A beszédindítás gyakorlati módszereiről részletesen olvashatsz a Beszélgessünk! című könyvemben…
A sok beszéd akkor válhat akadállyá, ha nem hagy teret a gyermek saját kezdeményezéseinek. Ha minden helyzetet azonnal szavakkal töltesz ki, gyorsan kitalálod, mire van szüksége, vagy folyamatosan kérdésekkel irányítod, akkor kevesebb lehetősége marad mutatni, jelezni, várni a reakciódra és megélni, hogy ő is tud kommunikációt indítani.
Ez elsőre furcsán hangozhat, mert a legtöbb tanács egyszerűen annyi: „Beszélj hozzá sokat.” Ez egy könnyen megjegyezhető mondat, de túl kevés ahhoz, hogy valóban átlásd, mi történik két ember között kommunikáció közben.
Nem a szavak darabszáma a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy a gyermek:
Amikor egy gyermek például néz valamit, nem mindig kell rögtön megnevezned helyette. Előfordulhat, hogy előbb csak odanéz. Aztán feléd néz. Talán a kezével is jelez. Talán rámutat. Talán hangot ad. Ezek a pillanatok fontosak, mert itt nem egyszerűen tárgyakat tanul meg felismerni, hanem azt tapasztalja meg, hogyan lehet egy másik ember figyelmét bevonni.
Ha minden csendet rögtön kitöltesz, könnyen elsikkadhatnak ezek az apró kezdeményezések. Pedig a beszéd indulása szempontjából nem mindig az a kérdés, hogy te elmondtál-e már mindent, hanem az, hogy észrevetted-e, amit ő próbált mondani a maga módján.
A rámutatás és a gesztus sokféle szándékot közvetíthet. A gyermek kérhet valamit, megmutathat egy érdekes tárgyat, segítséget jelezhet, tiltakozhat, örülhet, vagy egyszerűen csak azt szeretné, hogy ugyanarra figyeljetek. A gesztusok azért értékesek, mert akkor is lehetőséget adnak a kapcsolódásra, amikor a szavak még hiányoznak.
A mutogatást gyakran csak kérésként értelmezzük. Rámutat valamire, tehát azt akarja. Ez valóban lehet az egyik jelentése, de nem feltétlenül csak erről van szó.
Elképzelhető, hogy a gyermek azért mutat valamit, mert:
Ezért érdemes a mutogatásra nem pusztán „kézmozdulatként” tekinteni. Valójában kommunikációs próbálkozás. Egy olyan üzenet, amelynek még nincs kimondott formája, de már nagyon is van iránya.
Ha a gyermek mutat, nézz oda. Próbáld megérteni, mit szeretne közölni. Nem kell hosszú előadást tartani róla. Sokszor az is elég, ha egyszerűen kapcsolódsz hozzá ahhoz, amit ő választott.
A közös figyelemnek ez a pillanata sokkal többet jelenthet, mint egy jól felépített fejlesztő helyzet. Nem azért, mert a fejlesztés vagy a tudatos játék ne lenne fontos, hanem azért, mert a gyermek a saját érdeklődéséből indulhat el. Ez pedig valódi kommunikációs helyzet.
Amikor a gyermeked mutogat, először figyeld meg, mire irányul a jelzése, majd válaszolj egyszerűen és kapcsolódóan. Nézz arra, amire ő néz, reagálj arra, amit kér vagy megmutat, és ne vedd át rögtön az egész helyzet irányítását. A cél az, hogy megtapasztalja: a jelzése számít, és te érthetően válaszolsz rá.
A gyakorlatban ez sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek hangzik. Nem kell minden mutatásból tanulási feladatot csinálni. Nem kell minden helyzetben új szavakat tanítani. Nem kell tesztelni, hogy tudja-e már, mi a tárgy neve.
Először csak kövesd a figyelmét.
Ha valamire rámutat, ne csak azt nézd, mit szeretne megkapni. Figyeld meg azt is, hogy rád néz-e közben, vár-e rád, szeretné-e, hogy reagálj. A legfontosabb, hogy a válaszod kapcsolódjon az ő jelzéséhez.
Segíthet, ha néhány egyszerű elvet szem előtt tartasz:
Ez nem passzivitás. Nagyon is aktív jelenlét. Csak nem te töltöd meg mindenáron a teret, hanem figyeled, mit tesz hozzá a gyermeked.
Természetesen akkor mutatsz jó példát, ha a mindennapi helyzetekben te is használsz egyszerű gesztusokat a szavaid mellett. Rámutathatsz arra, amit néztek, integethetsz elköszönéskor, jelezheted a kezeddel az irányt vagy a választást. Nem tanítani kell a mozdulatokat, hanem megélhetővé tenni, hogy a kommunikáció nem csak szavakból áll.
A gesztusok nem különleges feladatok. Nem kell hozzájuk külön fejlesztő eszköz, előkészített játék vagy napi terv. A hétköznapi kapcsolódás részei lehetnek.
Mutathatsz arra, amit éppen együtt néztek. Integethetsz, amikor elköszönsz. Jelezheted kézzel, hogy „ott van”. Megmutathatod, hogy valamiből még kérsz. Ezek a mozdulatok természetes módon egészítik ki a szavaidat.
A hangsúly azon van, hogy mindez ne előadás legyen. Ne érezd azt, hogy most teljesítened kell. Nem attól lesz hatékony, hogy minél látványosabb, hanem attól, hogy valódi helyzethez kapcsolódik.
Ha te is gesztusokkal kommunikálsz, a gyermek azt látja, hogy ez egy használható eszköz. Hogy lehet valamire felhívni a másik figyelmét. Lehet kérni. Lehet megmutatni. Lehet kapcsolódni anélkül is, hogy mindenhez kész szó állna rendelkezésre.
És igen, sokszor épp ez az, amiről a beszéd kapcsán megfeledkezünk: a beszéd nem önmagában a cél. A cél az, hogy a gyermek el tudja mondani, amit szeretne. Először lehet, hogy ezt egy pillantással, egy odanyúlással vagy egy rámutatással teszi. Később érkezhetnek hozzá a hangok, a szavak, majd a mondatok.
Érdemes azt megfigyelni, hogy a gyermeked kezdeményez-e feléd, próbál-e megosztani dolgokat, használ-e tekintetet, mozdulatokat vagy rámutatást, és hogyan reagálsz ezekre. Nem egyetlen gesztus megléte vagy hiánya a lényeg, hanem az, hogy kialakul-e köztetek az oda-vissza kommunikáció élménye. A figyelmes válasz sokszor többet számít, mint a folyamatos magyarázás.
Nem kell állandóan elemezni a gyermeked minden mozdulatát. Nem kell attól tartani, hogy ha egy helyzetben nem mutat, akkor valami biztosan nincs rendben. A mutogatás szerepe nem arról szól, hogy újabb teljesítménylistát kapj, amit figyelned kell.
Inkább arról, hogy más szemmel lásd a már meglévő jelzéseket.
Lehet, hogy eddig csak annyit vettél észre, hogy húzza a kezed. Lehet, hogy odavisz valamihez. Lehet, hogy rád néz, aztán egy tárgyra. Lehet, hogy felnyúl. Lehet, hogy egy hanggal próbálja jelezni, hogy történjen valami.
Ezeket nem kell rögtön szavakká alakítani. Először elég, ha komolyan veszed őket.
Amikor a gyermek azt tapasztalja, hogy a jelzései célba érnek, azzal nem csak egy adott helyzet oldódik meg. Azt tanulja meg, hogy érdemes próbálkozni. Érdemes feléd fordulni. Érdemes újra jelezni. És ez az a kommunikációs alap, amelyre később a beszéd is épülhet.
A következő lépés az, hogy a beszéd támogatását ne kizárólag sok beszédben keresd. Figyelj a gyermeked gesztusaira, rámutatásaira és kezdeményezéseire, majd válaszolj rájuk nyugodtan, egyszerűen és következetesen. Adj több teret az oda-vissza helyzeteknek, mert a kommunikáció nem egyoldalú tanítás, hanem közös kapcsolódás.
Nem kell egész nap tökéletesen kommunikálnod. Nem kell minden pillanatban tudatosnak lenned. A gyermekednek nem egy hibátlan fejlesztőprogramra van szüksége, hanem arra, hogy legyen valaki, aki észreveszi, amikor kapcsolódni próbál.
Beszélhetsz hozzá, mesélhetsz, énekelhetsz és mondókázhatsz vele. Ezek mind lehetnek a közös idő értékes részei. Közben azonban ne feledd: néha a legtöbb, amit tehetsz, hogy megállsz egy pillanatra, kivársz, és hagyod, hogy ő mutassa meg, mi érdekli.
Ha azt szeretnéd, hogy beszéljen, ne csak beszélj hozzá. Mutogass, figyelj, válaszolj, és adj neki lehetőséget arra, hogy ő is kezdeményezhessen.
Igen, a mutogatás, rámutatás és más gesztusok a szavak előtti kommunikáció fontos eszközei lehetnek. Segítenek a gyermeknek jelezni, kérni, megmutatni valamit és bevonni téged abba, ami érdekli. Ezek az oda-vissza kommunikációs helyzetek alapot adhatnak a későbbi szóbeli kommunikációhoz.
Nem a kevesebb beszéd a cél, hanem az, hogy a beszéded mellett maradjon hely a gyermek saját jelzéseinek. Mesélhetsz, énekelhetsz és beszélhetsz hozzá, de közben figyeld azt is, mikor néz rád, mutat valamire, odanyúl vagy más módon próbál kapcsolatot kezdeményezni.
Nézd meg, mire mutat, és reagálj kapcsolódóan. Lehet, hogy kér valamit, segítséget szeretne, vagy csak meg akarja osztani veled, amit észrevett. Nem kell hosszú magyarázatot adnod. A lényeg, hogy érezze: észrevetted a jelzését, és válaszoltál rá.
A mese, az ének és a mondóka értékes közös tevékenység lehet, de a beszéd indulásához többféle kommunikációs tapasztalat is számít. A gyermeknek arra is szüksége lehet, hogy ő maga kezdeményezhessen, jelezhessen, és megtapasztalja, hogy a másik ember érti és követi őt.
Támogasd gyermeked beszédindítását és kommunikációját
A beszédindítás gyakorlati módszereiről részletesen olvashatsz a Beszélgessünk! című könyvemben…
A mutogatás szerepe a beszédfejlődésben sokkal fontosabb lehet, mint elsőre gondolnád. A mutogatás, rámutatás és gesztusok segíthetnek abban, hogy a kisgyermek kapcsolódni
A 50 szavas szókincs körüli elvárás rengeteg szülőt sokkol és bénít meg. A 50 szavas szókincs kérdése különösen fájdalmas akkor, amikor a
A gyermek saját nevének felismerése az egyik első fontos kommunikációs mérföldkő. A saját név kimondása később érkezik, de ugyanúgy sokat elárul arról,
Most szállítási költség nélkül!
Rendeld meg most!
Ingyenes szállítás január 12-éig történő megrendelés esetén!
