A minap váratlan, mégis szívet melengető találkozásban volt részem. Egy fiatalember szólított meg az utcán – nem volt nehéz felismernem azt a kisfiút, aki 15 évvel ezelőtt járt hozzám fejlesztésre. Megálltunk beszélgetni, és őszinte hálával köszönte meg azt a türelmet és elfogadást, amivel annak idején felé fordultam. Elmesélte, hogy az iskolában sajnos nem ezt tapasztalta, és a mai napig őrizgetett, szép emlék számára az az időszak, amikor hozzám járhatott. Míg hazafelé tartottam, végig az ő szavai jártak a fejemben. Meghatott a felismerés, hogy bár ő köszöni a türelmemet, valójában én is rengeteget kaptam és tanultam tőle – és minden egyes gyermektől, aki azóta megfordult nálam. Amíg hazaértem, sorra idéztem fel azokat a kis klienseimet, akik nemcsak a munkámat, hanem az egész életemet és szakmai látásmódomat is formálták.
Rájöttem, hogy a logopédia és a komplex fejlesztés valójában léleképítés.
Íme 7 olyan tanítványom, aki után már sosem látom ugyanúgy a világot
Szakemberként gyakran gondoljuk azt, hogy mi vagyunk azok, akik irányítanak és tudást adnak át. Pedig a legmélyebb szakmai igazságokra sokszor éppen azok mutattak rá, akiknél a tankönyvi módszerek csődöt mondtak. Ők azok a gyerekek, akik nemcsak a gyakorlófüzetek kitöltésére tanítottak meg, hanem arra is, hogyan legyek türelmesebb, kreatívabb és mindenekelőtt: elfogadóbb ember.
1. Az asztal alatti szövetségesem
Ő volt az a kisfiú, akinél a hagyományos keretek csődöt mondtak. Az elemi erejű mozgásigénye miatt képtelen volt az asztalnál maradni. Ő tanított meg arra, hogy ha a gyermek nem tud beilleszkedni az én szabályaim közé, átmenetileg nekem kell beilleszkednem az övébe. Volt, hogy a szőnyegen kuporogva, az asztal alatt értük el az első áttörést.
A lecke, amit megtanultam: A figyelem és a kapcsolódás nem bútorfüggő; ott kezdődik, ahol a gyermek biztonságban érzi magát.

2. Az autómániás stratéga
Nála a feladatok csak akkor működtek, ha bevontuk a kisautóit. Minden feladat egy autóverseny volt, minden gyakorlat egy szerviz. Szép lassan áttérhettünk más járművekre, majd a járműveken kis állatok utaztak, akik különböző tárgyakat vittek magukkal, és így nyílt ki a világ.
A lecke, amit megtanultam: Ha megtalálod a gyermek belső „üzemanyagát” (motivációját), nincs megmászhatatlan akadály.
3. Az ADHD-vihar közepén
Egy másodperc alatt ezer irányba figyelt, csak rám nem. Vele minden foglalkozás egy kötéltánc volt az egyensúly és a szétesés határán.
A lecke, amit tanultam: Megtanította, hogyan leszek képes stabilitást adni és aktívan jelen lenni a legnagyobb káosz közepén is.zatok, mondókázzatok, és meg lesz a hatása!
4. Aki nem hitt magában: a „Nem tudom” mantra
A legtöbbet te magad tehetsz meg a gyermekedért. Megfelelő kommunikációval, kapcsolódással és sok közös játékkal aktívan tudod támogatni gyermeked nyelvi fejlődését! Fontos, hogy ne várjuk meg a problémák fokozódását, érdemes minél korábban logopédus szakembert felkeresni és a segítségét kérni!
5. A Tündöklő délibábom
Vele minden könnyűnek tűnt az elején, de a tanultak beépítésénél mélypontokhoz érkeztünk. Úgy éreztem, semmi nem működik, pedig amikor felmértem, azt gondoltam, 1-2 hónap alatt megoldunk mindent. Több, mint 2 évig járt hozzám, rengeteget toporogtunk egyhelyben.
A lecke, amit tanultam: A fejlődés nem ismeri a határidőket. Ő tanított meg az alázatra: minden gyermek a saját belső órája szerint érik be.
6. A professzor
Aki ötévesen megkérdezte, hogy a nyelve pontosan melyik izomcsoportját feszítette most meg. Vele nem lehetett csakúgy játszani, őt a szakmai háttér, a miért érdekelte.
A leckém: Tőle tanultam meg, hogy a tudás őszinte megosztása és a tiszta magyarázat néha többet ér bármilyen jutalommatricánál.
7. Aki tükröt tartott nekem
A gyermek, aki tűpontosan megérezte, ha lélekben nem voltam 100%-osan jelen, ha fáradt voltam, ha a gondolataim messze jártak.
A lecke, amit megtanított: Szakemberként nemcsak módszereket, hanem a személyiségünket és a teljes figyelmünket is beadjuk a folyamatba. Fontos feladatunk, hogy jól legyünk!ommatricánál.
Neked melyik lecke volt ismerős? Mit tanítottak neked a gyerekek az oviban, suliban, vagy éppen a saját gyerekeid otthon?

